Az erdőt egyedül járom. Titkok nyílnak meg az ágak között, bokrok alján, útjaim során. Csendben és lassan haladok. Néha egy-egy hangszer is velem jön (sámán dob, siyotanka, tilinkó…). Többen kérték már, hogy menjünk együtt erdőt járni. Szerettem volna megmutatni azt a csodát, ami megnyílik a lépteink nyomán, de nem akartam odaadni magam a beszélgetésnek. Így alakult bennem a csendes túra, annak apró részletei, a lecsendesedés kezdő lépésétől a megérkezés első hangjáig. Kiscsoportos, lassú haladású, külső és belső világunkra rácsodálkozó alkalmak ezek a természetben. Főként a Vértesben járjuk az utakat, ahol leginkább otthon vagyok.
A találkozások két órásak, könnyű terepen, lassú sétával, felnőtteknek, vagy nagyobbacska gyermekcsoportoknak.